Rágcsálók
által terjesztett betegségek: JÁRVÁNYÜGYI
JELENTŐSÉGÜK
A rágcsálók között különféle kórokozók (pl. vírus, baktérium, spirocheta,
rickettsia, fonalféreg stb.) által előidézett betegségek és járványok
fordulnak elő, amelyek a gazdaszervezetnek (rezervoárnak) minősülő
rágcsálók révén más állatra és gyakran az emberre is átterjedhetnek (zoonózisok).
A szeméten, hulladékon, csatornában, vagy más szennyezett helyen mászkáló
rágcsálók a testükre tapadt kórokozókat az élelmiszerekre is átvihetik,
így a különféle mikroorganizmusok mechanikus terjesztésében szerepet
játszhatnak.
A rágcsálók által terjesztett legfontosabb, Magyarországon is előforduló
fertőző betegségek a következők.
Patkányok
Az igazoltan patkányok által terjesztett, betegségek közül a pestis,
leptospirosis, trichinellosis, a rágcsáló kiütéses tífusz, patkányharapási
láz és a vírusos hemorrhagiás láz a legfontosabb.
(1) Pestis (dögvész)
A Yersinia pestis baktérium által előidézett betegség a patkányon élősködő
bolhák (bármely embervért szívó faj, leggyakrabban a trópusi patkánybolha,
Xenopsylla cheopis, de a nálunk honos, mérsékeltövi patkánybolha, sőt az
emberbolha) közvetítésével terjed.
A kórokozó a bolha csípésekor kerül a szervezetbe. A betegség 2-6 na-pos
lappangási idő után hirtelen magas lázzal, zavartsággal, deliriumig
fokozódó nyugtalansággal kezdődik, a kórokozó a nyirokutakon haladva eléri
a behatolási kapuhoz közeli, regionális nyirokcsomót és ott elhalást
okoz, amelyet vérzéses, gyulladásos ödéma vesz körül, ún. bubópestis
fejlődik ki. Az így kialakult bubóból a folyamat továbbterjed. A
megbetegedések egy részénél másodlagos tüdőpestis fejlődhet ki. A
tüdőpestis epidemiológiai jelentősége az, hogy a beteg már
cseppfertőzéssel is terjeszti a kórokozót, így a környezetében levő
személyeknél (helyi elváltozások nélkül!) elsődleges tüdőpestis alakul ki.
A betegség felismerése típusos esetekben vagy járványban nem okoz
nehézséget, de sporadikus, vagy atípusos formában jelentkezve a kórisme
felállítása nem könnyű. A betegség antibiotikum időben megkezdett
alkalmazásával gyógyítható, egyébként az életben maradás esélyei
csökkennek.
Be- és kijelentésre kötelezett. A beteget a Fővárosi Szent László
Kór-házban kell elhelyezni. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat elvégzése
kötelező.
Szigorított folyamatos- és zárófertőtlenítés kötelező. A beteggel
érintke-zett személyeket 7 napra szigorított járványügyi megfigyelés
(zárlat) alá kell helyezni és kemoprofilaxisban kell részesíteni.
Betegség előfordulása esetén a továbbterjedés megelőzésében a
kemoprofilaxis az elsődleges. Az aktív immunizálás korlátozott
jelentő-ségű, mivel a vakcina védőhatása bizonytalan és csak kb. fél éves
védettséget biztosít. Az általános megelőzésben a patkányok és a bolhák
irtásának (a nemzetközi egészségügyi egyezmények előírásainak megfelelően
elsősorban a nemzetközi forgalomban közlekedő vízi-, légi- és szárazföldi
járműveken) kiemelt jelentősége van.
A pestis kórokozója a fertőzött bolhák közvetítésével a patkányokat is
megbetegíti, amelyek között a betegség igen gyorsan, járványos formában
terjed. A beteg patkány rejtekhelyéről többnyire előjön, mivel már nem fél
az embertől. A pestisben elpusztult patkányokról eltávozó, a kórokozót
tartalmazó bolhák (amelyek általában 4-6 nap alatt szintén elpusztulnak)
más patkányra, vagy az emberre felkapaszkodva, vérszívásukkal terjesztik a
kórt. A házi patkány szerepe a megbetegedésben azért jelentősebb, mivel
szorosabb közelségben él az emberrel, és több bolha is élősködik rajta,
mint a vándorpatkányon.
A betegség hazánkban különösen a XIV. században pusztított, az utolsó
megbetegedést 1828-ban észlelték.
(2) Leptospirosis (iszapláz)
A kórokozók (a Leptospira interrogans fajok különféle szerotípusai és az
ember számára különösen veszélyes Leptospira icterohaemorrhagiae) kivétel
nélkül a bőr apró sérülésein át hatolnak az emberi szervezetbe.
A betegség általában 9-10 napos lappangási idő után, leptospirémia ré-vén,
enyhébb formában lázat, fejfájást, végtagfájdalmat, majd néhány nap múlva
meningeális és vesetüneteket okoz. Súlyos, rosszindulatú formájában (Leptospirosis
maligna, Weil-féle betegség), gyakran halálos kimenetű máj- és
vesekárosodást, sárgaságot és vérzéseket idéz elő. Időben kezdett
antibiotikummal gyógyítható.
Be- és kijelentésre kötelezett. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat
elvég-zése kötelező.
A megbetegedés terjesztésében és fennmaradásában a patkányoknak kiemelt
jelentősége van, amelyek – anélkül, hogy megbetegednének! – a kórokozók
természetes gazdái és fenntartói. Az ember a patkányok vizeletével való
közvetlen érintkezéssel, vagy valamilyen közvetítő anyaggal (víz, nedves
föld, iszap), többnyire fürdés alkalmával fertőződik, illetve fertőzött
helyen (csatornában, kikötőben, bányában, rizsföldeken) dolgozva van
kitéve a fertőzés veszélyének.
A megelőzésben a rágcsálók elleni védekezés különösen fontos.
(3) Trichinellosis (fonalóckór)
Különféle fonalférgek, nematodák (elsősorban az izomtrichinella,
Trichinella spiralis) által előidézett betegség. Általában 7-10 napos
lappangási idő után az elfogyasztott, fertőzött húsból az emésztőnedvek
hatására a lárvák a tokjukból kiszabadulnak, majd nemi érésük után a
megtermékenyített nőstény a bélfalba fúrja be magát. Itt egy héten belül 1
500-2 000 eleven lárva születik, ezek a véráramba kerülve az egész
szervezetet elárasztják, végül a harántcsíkolt izomzatba hatolnak be.
Kezdetben enterális tünetek jelentkeznek, majd magas láz mellett izom- és
izületi fájdalom lép fel, a légző- és a rekeszizom érintettsége miatt
pedig felületes légzés alakul ki. Toxikus idegrendszeri tünetek és a
myocardium károsodása is észlelhető. A klinikai tünetek kialakulása és a
beteg kilátásai a szervezetbe kerülő férgek számától függ.
A betegség jól gyógyítható. A diagnózis korai felállítását a kórelőzmény
alapos feltárása, esetleg a féreg lárváinak a fogyasztott húsból történő
kimutatása elősegíti.
Be- és kijelentésre kötelezett. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat
elvég-zése kötelező.
A fertőzés forrása a kórokozóval fertőzött sertés és vaddisznó, amelyekből
a fonalféreg a fertőzött hús vagy húsárú nyersen vagy elégtelenül
főzött-sütött állapotban való fogyasztáskor jut az emberi szervezetbe.
A betegség terjesztésében és fennmaradásában a patkányok kiemelt
je-lentőségűek. A szemétbe kerülő, fertőzött (trichinellás) hústól a
patká-nyok fertőződnek, közöttük a betegség elsősorban úgy terjed, hogy a
patkányok egymást és elhullott társaikat gyakran szétmarcangolják,
felfalják. A sertések és vaddisznók pedig a fertőzött patkány, vagy
ürülékének elfogyasztása révén fertőződnek.
A megelőzésben az állategészségügyi intézkedéseken és a fogyasztók
tájékoztatásán kívül a rágcsálóirtásnak és az irtáskor elhullott patkányok
összegyűjtésének van jelentősége.
(4) Murin tífusz (rágcsáló kiütéses tífusz)
A különféle rickettsiák (elsősorban a R.typhi) által előidézett,
világszerte előforduló megbetegedés.
Lefolyása tulajdonképpen egy igen enyhe, a ruhatetű által terjesztett
ki-ütéses tífuszhoz hasonlít, fejfájással, lázzal kezdődik, majd 5-6 nap
múlva jelennek meg a kb. 2 hétig tartó kiütések. A betegség
antibioti-kumokkal jól gyógyítható.
A kórokozó forrása a patkány, amelyről a fertőzés a bolha (leg-gyakrabban
a trópusi patkánybolha, Xenopsylla cheopis) ürülékével a patkányok között
kis bőrsebzéseken keresztül terjed. A levegőben ke-ringő, vagy
bolhacsípéskor a bőrre kerülő bolhaürülék közvetítésével kizárólag
bőrsebzéseken keresztül, a viszketést enyhítő „bevakarással” az ember is
fertőződhet.
A betegség elsősorban a melegégövi országok tengerpartjain fordul elő,
ahol a patkányok nagyobb számban tartózkodnak.
(5) Patkányharapási láz
Közismert, hogy a patkányok az ember (különösen a védtelen csecse-mők és a
12 éven aluli gyermekek) végtagjait gyakran megharapják.
A harapás alkalmával a sebbe különféle, a patkány nyálmirigyében élő
kórokozók (Spirillum minus, Streptobacillus moniliformis) kerülhetnek,
amelyek kb. 10 napos lappangási idő után (a sebzés begyógyulását kö-vetően)
az influenzához hasonló lázas megbetegedést idézhetnek elő. Mivel a
sebzésen keresztül a tetanusz kórokozója (Clostridium tetani) is a
szervezetbe kerülhet, ezért patkányharapás esetén minden esetben orvoshoz
kell fordulni.
Hazánkban a betegség elsősorban azon településeken élőket veszélyezteti,
ahol igen rossz higiénés viszonyok uralkodnak és a rágcsálók jelentős
mértékben elszaporodtak.
(6) Vírusos hemorrhágiás láz
A számos rágcsálófaj által terjesztett, vérzéses (hemorrhágiás) láz
szindrómát hazánkban a hantavírusok idézik elő.
A betegség súlyos formájában a kis erek sérülnek, a bőrön, a szájban és a
végbélben, illetve a szervezeten belül a mellhártyán, a szívburokban, a
has-üregben és egyes belső szervekben (májban, szívben, vesében, lépben,
tüdőben) elháríthatatlan vérszivárgások lépnek fel, amelyek halálos
kimenetelűek lehetnek. A betegség leggyakoribb formája hazánkban a
veseszindrómával járó hemorrhágiás láz. A vírus a rágcsálók váladékának
belégzésével jut a szervezetbe.
A világszerte előforduló hantavírusok rezervoárjai Európában elsősorban a
különféle mezei és erdei kisrágcsálók, ritkábban a vándorpatkány.
Szórványos megbetegedés a szabadban való alvás, hadgyakorlat, rekreációs
tevékenység során fordulhat elő.
A megbetegedések tavaszi és nyári halmozódása a mezőgazdasági munkák során
a szabadföldi rágcsálókkal való közvetlen vagy közvetett érintkezésre
vezethető vissza. Zárt térben a fertőzött silóban, garázsban történhet
fertőzés.
(7) Egyéb betegségek
A nyúlpestis (tularémia), a lépfene (anthrax), a takonykór (malleus), a
veszettség (lyssa) és a brucellosis vándorpatkányok útján az emberre is
átterjedhet. Életmódjukból adódóan – jelentős mérvű elszaporodásuk esetén
– a különféle enterális betegségek (salmonellosis, hastífusz, pa-ratífusz,
vérhas) kórokozóinak terjesztésében is szerepet játszanak. Egyes
állatjárványok (pl. sertésorbánc, Aujeszki-féle betegség, baromfi-pestis,
száj- és körömfájás stb.) kialakulásában is jelentőségük lehet.
Egerek
Az egerek által terjesztett betegségek közül a fertőző agyhártya-gyulladás
és a salmonellosis a legfontosabb.
(1) Fertőző agyhártyagyulladás (Lymphocytiás choriomeningitis)
A betegséget előidéző LCM vírus a bőrön, a tápcsatornán és a légutakon
keresztül az emberi szervezetbe bejutva, az agyburkok vérbőségét és
beszűrődését okozva savós agyhártyagyulladást (meningitis serosa) idéz
elő.
A meningeális izgalmi tünetek (fejfájás, szédülés, tarkómerevség) a
második lázas fázisban alakulnak ki, de az esetek többségében 1-3 hét
alatt megszűnnek, és az igen jóindulatú fertőzés csaknem maradvány nélkül
gyógyul.
A kóreredetre csak a járványügyi anamnézisből lehet következtetni.
Be- és kijelentésre kötelezett. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat
elvég-zése kötelező. A beteg váladékait és az azokkal fertőzött anyagokat
folyamatosan fertőtleníteni kell.
A kórokozó természetes forrása az egér. A fertőzött egér ürüléke,
orrváladéka, vagy nyála útján terjeszti a kórokozót, ami a vírussal
szennyezett élelmiszeren, esetleg vízen keresztül, vagy az egér
érintésével (igen ritkán) jut az ember szervezetébe.
Az élelmiszer-előállító és –feldolgozó helyek egérmentességének
bizto-sítása a megelőzés egyik fontos lehetősége.
(2) Salmonellosis
Az egerekben különféle Salmonella fajok (pl. S. Typhimurium, S.
Enteritidis) szaporodnak el. A fertőzött egér ürülékével, orrváladékával,
vagy nyálával szennyezett (nem hőkezelt) élelmiszer elfogyasztásakor
érheti az embert fertőzés.
(3) Egyéb betegségek
Egyes enterális betegségek (pl. paratífusz), illetve a nyúlpestis (tularémia)
és a takonykór (malleus) terjesztésében az egereknek csak alkalmi szerepük
van, de különféle állatjárványokban (pl. sertésorbánc, baromfipestis,
csótányirtás]
[poloskairtás]
[hangyairtás]
[darázsirtás]
[bolhairtás] [kullancsirtás]
[szúnyogirtás]
[egérirtás]
[kapcsolat]
[haccp]
Telefon: 06209459090
Vissza a főoldalra |