A nőstény csótányok a gyenge hímeket kedvelik


Kamaszkori alaptörténet: akadozva kifejezett, gyengéd szerelem bontakozik ki egy érzékeny fiú és egy erőszakos partnerének elnyomásában élő gyönyörű nő között. Ezt a forgatókönyvet követi a tanzániai csótány (Nauphoeta cinerea) szerelemi élete is.
A nőstény csótányok a társadalmi ranglétra alján elhelyezkedő hímeket kedvelik. Ezt a hatalmi helyzetben lévő, domináns hímek nagyon rossz néven veszik, és erőfölényük révén mindent megtesznek a számukra méltatlan helyzet ellen. A nőstények ezért arra törekszenek, hogy mihamarabb nászra lépjenek az alacsonyabb rangú hímmel, és sietve lepetézzenek.
Brit kutatók megfigyelték, hogy a csótány nőstények hajlandóak rangon alul párosodni, csak hogy elkerüljék az erősebb, agresszív hímek által okozott sérüléseket. A hím csótányok valamennyien illékony kémiai anyagokat, úgynevezett feromonokat termelnek, egyedenként különböző mértékben. A nőstényeket az érzékelt illatanyagok alapján választják ki párjukat. Érdeklődésüket úgy hozzák tudomásukra, hogy egy kis homokot rúgnak a kiválasztott hím fejére.
A nőstények arra is képesek egy eddig még ismeretlen mechanizmus alapján, hogy utódaik ivararányát meghatározzák, és az University of Manchester zoológusai szerint sokkal kevesebb hím utódot hoznak létre, azért, hogy a hímek közötti versengést limitálják a következő nemzedékben, és ezzel saját fiaiknak adjanak nagyobb esélyt a szaporodásra.
Elisabet Forsgren, a göteborgi egyetem viselkedés-ökológusának egy apró tengeri halfajon, az oldalfoltos gébeken (Gobius minutus) végzett megfigyelései is azt támasztják alá, hogy a nőstények az alacsonyabb rangú hímeket választják, mert azok jobb apának bizonyulnak, mint domináns, agresszív társaik. Forsgren szerint nagyon érdekes és újszerű a felfedezés, hogy a csótányok, bár más okból, de hasonlóan viselkednek, mint a gébek. A svéd kutatónő most azt vizsgálja, mi okozza azt, hogy a gyengébb hímet választó anyák utódai között kevesebb a hím. "Az emberek általában kész ténynek tekintik azt, hogy a nőstények a domináns hímeket kedvelik"- állítja. "Ugyanakkor számos állatfaj, a molylepkétől kezdve a madarakon át a szalamandrákig nem ezt teszi."
A hímeket és a nőstényeket a párválasztásban meglehetősen különböző motivációk vezetik. A közös cél megvalósítása érdekében ezért a legkülönfélébb eszközök jöttek létre a szex evolúciója során, amelyekkel a két nem fortélyosan manipulálhatja egymást.
A brit kutatócsoportot vezető Allan Moore szerint mivel a hímek versengése megelőzi a nőstények választását, a domináns csótány hímek bántalmazással akadályozzák meg gyengébb társaikat a feromon-termelésben, és igyekeznek fizikailag is távol tartani őket a nőstényektől. Ennek ellenére az esetek közel felében a nőstényeknek sikerül a gyengébb hímekkel párosodniuk. A Nauphoeta cinerea eredeti élőhelyén, Tanzániában még nem végeztek megfigyeléseket a kutatók, az afrikai csótányfaj viselkedését eddig csak fogságban tanulmányozták. Ezért azt nem lehet tudni, hogy vajon a természetben is a gyengébb hímeket kedvelik-e a csótány nőstények, és hogy milyen a természetes ivararány az utódok között.