Amerikai kutatók megállapítása
szerint a rovarok párosodásában kulcsszerepet játszó hormon rövidítheti
meg az egyedek várható élettartamát. A furcsa jelenség az emberre is igaz
lehet.
Jens Rolff és Michael Siva-Jothy (University
of Sheffield , Nagy-Britannia) a házi
lisztbogárral ( Tenebrio molitor ) végezték kísérleteiket.
Megállapították, hogy egy a párosodás után felszabaduló hormon hátrányosan
érinti egy olyan enzim aktivitását, amely alapvető szerepet tölt be az
immunrendszer normális működésében.
(Konkrétan az ún. juvenilis hormonról, egy kulcsfontosságú reproduktív
hormonról van szó, amely a fenol-oxidáz enzim szintjét a vizsgált
egyedekben kevesebb mint felére csökkentette a szűz egyedek
enzimszintjéhez képest.)
A bogarak ezért fogékonyabbá válnak a fertőzésekre, s kisebb esélyük
marad a hosszú életre. A legrosszabb kilátásokkal a legtöbbet párzó -
vagyis evolúciós értelemben a legnagyobb sikerre számító - egyedek
rendelkeznek e tekintetben. A maga módján logikus is a dolog: a
szaporodási kötelezettségeiknek már bőveneleget tevő egyedekre genetikai
értelemben már nincs szükség.
Régóta tudják, hogy a rovarok párosodása megrövidítheti az
élettartamot, ám most először derült fény a háttérben álló okok egyikére.
A kutatók szerint ugyanez a mechanizmus más élőlények, így az ember
esetében is jelen lehet, és segíthet annak magyarázatában, miért terjed
számos betegség igen könnyen szexuális úton. Az evolúciós magyarázat
azonban természetesen nem alkalmazható direkt módon.
A felfedezés gyakorlati jelentősége, hogy a rovarirtás a párzási
időszak alatt lehet a leghatékonyabb, amikor az állatok ekkor a legkevésbé
ellenállóak a mérgekkel szemben.
A nőstény csótányok a gyenge hímeket kedvelik
Kamaszkori alaptörténet: akadozva kifejezett, gyengéd szerelem bontakozik
ki egy érzékeny fiú és egy erőszakos partnerének elnyomásában élő gyönyörű
nő között. Ezt a forgatókönyvet követi a tanzániai csótány (Nauphoeta
cinerea) szerelemi élete is.
A nőstény csótányok a társadalmi ranglétra alján elhelyezkedő hímeket
kedvelik. Ezt a hatalmi helyzetben lévő, domináns hímek nagyon rossz néven
veszik, és erőfölényük révén mindent megtesznek a számukra méltatlan
helyzet ellen. A nőstények ezért arra törekszenek, hogy mihamarabb nászra
lépjenek az alacsonyabb rangú hímmel, és sietve lepetézzenek.
Brit kutatók megfigyelték, hogy a csótány nőstények hajlandóak rangon alul
párosodni, csak hogy elkerüljék az erősebb, agresszív hímek által okozott
sérüléseket. A hím csótányok valamennyien illékony kémiai anyagokat,
úgynevezett feromonokat termelnek, egyedenként különböző mértékben. A
nőstényeket az érzékelt illatanyagok alapján választják ki párjukat.
Érdeklődésüket úgy hozzák tudomásukra, hogy egy kis homokot rúgnak a
kiválasztott hím fejére.
A nőstények arra is képesek egy eddig még ismeretlen mechanizmus alapján,
hogy utódaik ivararányát meghatározzák, és az University of Manchester
zoológusai szerint sokkal kevesebb hím utódot hoznak létre, azért, hogy a
hímek közötti versengést limitálják a következő nemzedékben, és ezzel
saját fiaiknak adjanak nagyobb esélyt a szaporodásra.
Elisabet Forsgren, a göteborgi egyetem viselkedés-ökológusának egy apró
tengeri halfajon, az oldalfoltos gébeken (Gobius minutus) végzett
megfigyelései is azt támasztják alá, hogy a nőstények az alacsonyabb rangú
hímeket választják, mert azok jobb apának bizonyulnak, mint domináns,
agresszív társaik. Forsgren szerint nagyon érdekes és újszerű a
felfedezés, hogy a csótányok, bár más okból, de hasonlóan viselkednek,
mint a gébek. A svéd kutatónő most azt vizsgálja, mi okozza azt, hogy a
gyengébb hímet választó anyák utódai között kevesebb a hím. "Az emberek
általában kész ténynek tekintik azt, hogy a nőstények a domináns hímeket
kedvelik"- állítja. "Ugyanakkor számos állatfaj, a molylepkétől kezdve a
madarakon át a szalamandrákig nem ezt teszi."
A hímeket és a nőstényeket a párválasztásban meglehetősen különböző
motivációk vezetik. A közös cél megvalósítása érdekében ezért a
legkülönfélébb eszközök jöttek létre a szex evolúciója során, amelyekkel a
két nem fortélyosan manipulálhatja egymást.
A brit kutatócsoportot vezető Allan Moore szerint mivel a hímek versengése
megelőzi a nőstények választását, a domináns csótány hímek bántalmazással
akadályozzák meg gyengébb társaikat a feromon-termelésben, és igyekeznek
fizikailag is távol tartani őket a nőstényektől. Ennek ellenére az esetek
közel felében a nőstényeknek sikerül a gyengébb hímekkel párosodniuk. A
Nauphoeta cinerea eredeti élőhelyén, Tanzániában még nem végeztek
megfigyeléseket a kutatók, az afrikai csótányfaj viselkedését eddig csak
fogságban tanulmányozták. Ezért azt nem lehet tudni, hogy vajon a
természetben is a gyengébb hímeket kedvelik-e a csótány nőstények, és hogy
milyen a természetes ivararány az utódok között.
|